You may have to Search all our reviewed books and magazines, click the sign up button below to create a free account.
From the late 18th century in the multi-ethnic Kingdom of Hungary, new language-based national identities came to dominate over those that had previously been constructed on legal, territorial, or historical basis. While the Hungarian language struggled to emancipate itself, the roles and functions of Latin (the official language until 1844) were changing dramatically. Latin held a different significance for varying segments of society, from being the essential part of an individual identity to representing an obstacle to “national survival”; from guaranteeing harmony between the different linguistic communities to hindering change, social and political justice. This pioneering volume aims to highlight the ways language debates about Latin and Hungarian contributed to the creation of new identities and ideologies in Central Europe. Contributors include Gábor Almási, Per Pippin Aspaas, Piroska Balogh, Henrik Hönich, László Kontler, István Margócsy, Alexander Maxwell, Ambrus Miskolczy, Levente Nagy, Nenad Ristović, Andrea Seidler, Teodora Shek Brnardić, Zvjezdana Sikirić Assouline, and Lav Šubarić
This exceptional bibliography, a pioneer work in its field, surveys Hungarian literature from its beginnings to 1965. Tezla begins his coverage of each author with a brief biographical account offering pertinent data on family background, education, and literary activities. The sketch provides observations on the writings of the author and his place in Hungarian literature, and a record of the languages into which his works have been translated. Further material on the author is divided into annotated sections noting bibliographical, biographical, and critical studies.
A Book of European Writers A-Z By Country Published on June 12, 2014 in USA.
A tanulmánykötet címét Kazinczy Ferenc Himfy-recenziójából vettünk. Miért éppen Kazinczytól? Először is azért, mert bár az egyes írások témái egy igen hosszú időszakaszt jelölnek ki, nagyjából a 18. század végétől, Kazinczyék fellépésétől Madáchig és Aranyig, de Kazinczy korszaka és személye mégiscsak az egyik sűrűsödési pont, úgy gondoltuk tehát, hogy nem követünk el baklövést, ha címválasztásunkkal is utalunk erre a tényre. Emellett megragadott minket a nympholeptusok fogalma, ahogyan azt Kazinczy használja Himfy-recenziójában Kisfaludy Sándor hatását kritizálva. Mint írja „de aki józanon maradt, látta, hogy a nympholeptusok (...
None
Gróf Dessewffy József (1771–1843) tevékeny főnemes, a 19. század első évtizedeinek közismert, szinte mindenkivel kapcsolatban álló, megkerülhetetlen alakja. Sajátos kettősség jellemzi: négy országgyűlésen követ, a sajtószabadság lelkes híve, aki tevékenyen részt vesz a Magyar Tudós Társaság vagy a Casino felállításában, ugyanakkor gróf Széchenyi István konzervatív ellenfele, aki értetlenül áll főúri barátja reformtervei előtt. A magyar kultúra bőkezű mecénása, író, költő, Kazinczy Ferenc meghitt barátja, a magyar nyelv rajongója, aki lelkesen vesz részt a nyelvújítás korának kritikai vitáiban, ugyanakkor Bajza József maradi ellenfele a Conversations-lexikoni pörben, szálka egy feltörekvő nemzedék szemében. Ezek az ellentmondások az érzékeny embertípus 19. századi hanyatlásával és bukásával magyarázhatók. A monográfia azt a társadalomtörténeti folyamatot mutatja be, amiként a 19. század modernizálódó és intézményesülő polgári nyilvánosságának keretei közt a mindennapi élet esztétikailag elgondolt társas és magángyakorlatai formálódnak.