You may have to Search all our reviewed books and magazines, click the sign up button below to create a free account.
None
The World Encyclopedia of Contemporary Theatre:Europe covers theatre since World War II in forty-seven European nations, including the nations which re-emerged following the break-up of the former USSR, Czechoslovakia and Yugoslavia. Each national article is divided into twelve sections - History, Structure of the National Theatre Community, Artistic Profile, Music Theatre, Theatre for Young Audiences, Puppet Theatre, Design, Theatre, Space and Architecture, Training, Criticism, Scholarship and Publishing and Further Reading - allowing the reader to use the book as a source for both area and subject studies.
An annotated world theatre bibliography documenting significant theatre materials published world wide since 1945, plus an index to key names throughout the six volumes of the series.
Shows how postwar writers in Austria and Yugoslavia re-imagined Mitteleuropa as a cultural space between nostalgia and totalitarianism.
A Temetetlen múltunk három nemzedék hiánytörténetét felölelő önéletrajzi regény. Egy vidéki, kisebbségi, plebejusi világba vezet, ahol a családtörténet inkább a temetetlen, vagyis elsikkasztott, elrabolt múltról szól, és amelyben minden egyes nemzedék története megszakad. A szereplők valójában a történelem migránsai. Az első nemzedék a nagyapáké, a 19. század végén születetteké, akiknek történetét Trianon egyszerűen kettészeli. Nem csupán államot cseréltek, hanem másféle kultúrába, nyelvbe, hatalmi ethoszba kényszerültek, így elsőnek vesztették el múltjukat, hiszen 1918 után lehetetlen volt az előző korszak tapasztalatait átadni ...
1748-ban összefogtak a németek, a szerbek, a magyarok, a zsidók, az örmények meg a többi itt élő nemzetség, összekaparták megspórolt pénzüket, bankkölcsönt vettek fel, és a tömérdek bankóval Bécsbe utaztak, hogy Mária Terézia császárnőtől megvásárolják a szabad királyi város címet. A császárnő megkérdezte, mi a neve a városuknak, mire az alapító atyák töredelmesen bevallották, hogy nincs neve. Felkérték őfelségét, legyen városuk keresztanyja. A császárnő elővette aranypennáját, és gyöngybetűkkel írta a latin nyelvű alapító okiratra: Legyen a neve Neoplanta, és minden nép nevezze saját nyelvén. Éljenek békében, szeressék egymást, ez a soknemzetiségű város legyen példája a különböző nációk békés egymás mellett élésének. Eltelt több mint 250 év. Neoplanta – azaz Újvidék – népei azóta folyamatosan gyilkolják egymást. A magyar írónak mindezekről Lazo Pavletić szerb fiákeres mesél.
None
„Szabad, szép könyv. (Weöres lelkesedett érte.) Talán az egyetlen ’68-as magyar regény. Egyáltalán, ’68 szelleméből innét tudhatunk meg a legtöbbet.” (Esterházy Péter) „Végel László csodálatos lebegésben tartja regényét zsargon és poézis, nyerseség és báj között.” (Karl Markus Gauß, Süddeutsche Zeitung) „Fiktív naplóbejegyzésekben írja le Végel hősének a hazugságból való megszabadulás felé vezető útját. Pátosztól mentesen teszi ezt, a giccs mindenáron való elkerülésének szándékával, és gyanakvással telve minden ideológiával szemben.” (Bettina Kaibach, Der Tagesspiegel) „Ha az ember kézbe veszi Végel László regényét, meglepődik, hogy olyan sok párhuzam van a 2012-ben húszas évei közepén járó berlini fiatal és a Tito-rendszer dezorientált ifjúja, az 1968-as kommunista Jugoszlávia felnőtté váló flanőrje között.” (Tomasz Kurianowicz, Frankfurter Allgemeine Zeitung)